Az 1970-es évek közepén, az egykori Szovjetunióban,Dr. Artúr Zsazskov nevű pszichológus azt a kutatási feladatot kapta, hogy próbáljon meg születetten vak embereket megtanítani nyomtatott, nem Braille írással írt könyvek olvasására.

Dr. Zsazskov, aki ebben az időben a Senseco Extrapszichológiai Kutató Intézet igazgatója volt, kidolgozta a kísérlet feltételeit és elkezdte a vakok oktatását.

A kísérletben, ami két éven keresztül folyt, közel húsz, önként jelentkező vak vett részt.

Az a néhány önként jelentkező, akik menet közben nem veszítették el türelmüket és a sikerbe vetett hitüket, megtanultak normálisan nyomtatott szöveget olvasni. Kimagasló teljesítményt ért el közülük egy 65 év körüli vak hölgy, aki képes volt megcsinálni azt, hogy egy borítékba lezárt levelet letett a székére, ráült és szóról-szóra felolvasta, hogy mi áll benne.

Dr. Zsazskov 1992-ben Magyarországra érkezett, hogy részt vegyen a Mantra Alternatív Természettudományi Szabadegyetem oktatási munkájában.

Ekkor kezdtünk el azon gondolkodni, hogy a fenti kísérlet eredményeit hogyan tudnánk felhasználni a hallgatóink extraszenz képességeinek (ez az úgynevezetthatodik érzék) fejlesztésében.

Kezdetben csak néhány részeredményt oktattunk, de hallgatóink részéről egyre nagyobb volt az igény a teljes rendszer elsajátítására.

2002-ben indult az első négy napos intuitív extraszenzorika – extraszenz olvasás és tanulás tanfolyam.

Az extraszenzorika olyan érzékelés, amit nem fizikai érzékszervekkel teszünk.

Annak ellenére, hogy nem fizikai érzékszervekkel érzékelünk, maga az érzet gyakran hasonlít a szokásos érzékszervi észleléshez. Olyan, mintha láttuk, hallottuk, tapintottuk volna.

Biztosan hallott már emberekről, akik azt állítják, hogy olyan dolgokat látnak, amik a fizikai szem számára nincsenek ott.

Ezt az extraszenzorika formát hívjuk látási extraszenzorikának.

Az érzékelésnek ebben a formájában az információ megszerzése, a hasznos adat megérkezése valamiféle képet, figurát, színt vagy történést jelenít meg az érzékelő számára.

Érdekes és elgondolkodtató, hogy a születetten vak emberek extraszenz gyakorlatában alig-alig vannak látási élmények vagy ha vannak, azok gyökeresen eltérnek a nem vak emberek élményeitől. Pedig azt gondolhatnánk, hogy az extraszenz látás független a fizikai szemtől, így mindenki számára adott.

A valóság az, hogy az extraszenz módon látott képeket a saját elménk kreálja azokból a látási élményekből, amiket a fizikai világban a fizikai szemével tapasztalt meg. A „látó“ extraszenz módon információt kap és elméje „becsomagolja“ egy olyan látási élménybe, aminek segítségével a kapott információ tartalma jól megérthető.

Ha az információ beérkezését valamiféle zaj, hang, zene vagy beszéd jeleníti meg számunkra, akkor hallási extraszenzorikáról beszélünk.

Olyan, mintha a fizikai fülünkkel hallanánk, de akkor és ott a fizikai valóságban nincs olyan dolog, ami ilyen hangot adna ki magából.

Ennél az észlelési formánál is fontos megjegyezni, hogy a születetten süket emberek extraszenz gyakorlatában szinte nincsenek hallási élmények vagy ha vannak, azok teljesen eltérnek a füllel halló emberek tapasztalataitól.

A hallási extraszenzorikára is az igaz, amit a látásinál már megállapítottunk: elménk ilyen formában teszi számunkra értelmezhetővé a beérkezett információ tartalmát. Ezt a következtetést nyugodt szívvel alkalmazhatjuk a következő három, érzékszervi észlelésre emlékeztető extraszenzorika formánál is.

Az extraszenzorika harmadik formája a tapintási, vagy taktilis extraszenzorika, mikor is az információ megjelenésekor az az érzésünk, mintha valami lenne a kezünkben.

Mintha meleg vagy hideg lenne, mintha húzna, nyomna, sűrű lenne, ragacsos lenne.

Olyan érzésünk van, mintha valahol valami megérintené a testünket.

Létezik még ízérzékelési és szaglási extraszenzorika is, amikor az észlelt információ íz vagy szag formájában jelentkezik, és így tudjuk értelmezhetővé tenni a tartalmát.

Az extraszenzorikának van egy hatodik ága, amit intuitív extraszenzorikának nevezünk.

Ebben az esetben az információ megérkezése semmiféle érzékszervi érzékelésre nem emlékeztet.

Egyszerűen tudjuk, hogy az információ mit akar közölni velünk, tudjuk a jelentését.

Az olvasás tanításakor intuitív extraszenzorikát tanulunk és alkalmazunk.

Mielőtt továbblépünk, tisztázzunk valamit, ami nagyon fontos!

Az extrapszichológia tudományában alkalmazott intuitív extraszenzorika és a hétköznapi nyelvezetben használt intuíció általában még csak köszönőviszonyban sincs egymással.

A mai modern „New Age“ világában az olyan valakit tartják intuitívnek, aki mindenféle tanulás és gyakorlás nélkül bármilyen kérdésre választ tud adni. A válaszok azok az érzések, gondolatok, amik az elméjében felbukkannak. Ezek egy része lehet valódi extraszenz észlelésből származó, más része a saját fantáziájának a szüleménye. Mivel nem tanulta meg, hogyan kell a valódi észlelésből származó adatot megkülönböztetni a fantáziája játékától, így mindkettőt „igaz“-nak fogadja el és ezáltal soha sem lesz képes valódi és pontos adatokkal dolgozni, soha sem fogja tudni a valóban „igaz”-at.

A Mesteri Elme tanfolyamon úgy tanítjuk  az extraszenzorikát, hogy nem hagyunk benne semmiféle esetlegességet, semmiféle bizonytalanságot, nem hagyunk benne semmiféle „lötyögést“.

Minden észlelésnek utánajárunk, mindig minden észlelésnek ott és rögtön. És ezt addig csináljuk, amíg tökéletesen nem megy.

„Az információhiányban szenvedő elme mindig múltbéli tapasztalatokra támaszkodik és ezekből a múltbéli tapasztalatokból hoz át a jelenbe, a jelen szituáció megoldására valamiféle – gyakran téves – következtetést.“ tanította Emil Coué /francia gyógyszerész, 1857-1926/

Az élet folyamatosan újabb és újabb kérdéseket szegez nekünk.

Most is. Minden időpillanatban. Hiszen, ahogy haladunk előre az időben, gyakran új és alig ismert vagy ismeretlen helyzetekbe kerülünk.

Nem tudjuk pontosan, hogy mi fog velünk történni a következő percben, órában, napban, hónapban, évben.

Mindig a jelen helyzetünkkel teremtjük meg a következő időütemben megvalósuló eseményeket.

Mivel nem tudjuk pontosan érzékelni a jövőt, sosem tudjuk pontosan, hogy a jelenlegi helyzetünk mit eredményez majd a jövőben.

Ezért a jelenlegi helyzetet egy régebben már megtörtént hasonló helyzethez viszonyítjuk. A régebben megtörtént helyzet kimenetelét már ismerjük és így azt feltételezzük, azt a következtetést vonjuk le, hogy a jelenlegi szituáció is hasonló eredménnyel fog zárulni.

Természetesen ezt senki sem tudatosan akarja így csinálni! Az történik pontosan, hogy a tudattalanban meglévő számtalan lehetséges kimenetel közül a tudatos működésünk azt választja ki, amit már „ismer“, ez pedig mindig a múlttal kapcsolatos.

A saját múltbeli eseményeink „bekerítenek“ minket és hihetetlen mértékben korlátozzák a jövőbeli lehetőségeinket.

Soha nem tudunk egyetlen helyzetet sem a maga tisztaságában megítélni, mert mindig beleszól a múltunk, ezért a következtetéseink rendre torzak vagy egyenesen hibásak.

Szer1ntem e2t és az eh4ez has0n1ó szöve9eket m7nden tovbábi né1kül el tu6od o1vasni!

A fenti szöveg bizonyos értelemben információhiányos, hiszen némelyik betű helyén szám van, illetve egy-két betű felcserélődött benne. Ennek ellenére elméd minden probléma nélkül megérti a szöveg üzenetét. Miközben olvasod, olyan múltbeli emlékekre támaszkodik az elméd, mint a szavak alakjának felismerése vagy a szöveg gondolatiságnak átélése. Ez egy pozitív példa az információhiány kezelésére.

 

Sokkalnagyobbbajbanvagyakkor,haaszövegbennincsmegarendezettmértékűinformációhiány.Magaahiányzóinformációissegítiamagasabbrendezettségkialakulását.Teháttulajdonképpenahiányzóinformációistartalmazhatinformációt!

Itt nem segítenek a régi emlékek, hiszen lehet, hogy ilyen szöveggel most találkoztál először. Ahhoz, hogy a múltbéli tapasztalatok segíteni (vagy fékezni) tudjanak, a jelenlegi szituációnak hasonlítania kell egy régebbi helyzetre.

A régi fényújságokon futó világító betűket azért tudtuk elolvasni, mert rendezetten nem világított egy csomó kis lámpa. Nagy bajban lettünk volna, ha egyszerre minden kis fény világított volna.

Most akkor kezdjünk el vigasztalódni!

Az információhiánnyal működő elme gyakran segíti és gyorsítja az információ feldolgozását.

Az igazán jó hír pedig az, hogy az intuitív extraszenzorikában az információhiány a barátunk!

Lehetővé teszi számunkra, hogy apró, részinformációkból megismerjük az egész tartalmat.

Az extraszenzorikában a múltbéli tapasztalat, amiből az elménk következtet, a vizsgált dolog:.: egy könyv teljes információtartalma.

Extraszenz módon részinformációkat szerzünk, amiket elménk kiegészít a teljes tartalommal. Ez teszi lehetővé, hogy gyorsan és rendkívül hatékonyan szerezzünk információt vagy olvassunk el egy könyvet.

Foglaljuk össze, egyelőre csak elvben, amit eddig megtanultunk!

Tegyük fel, hogy a Mesteri Elme technikát egy könyv elolvasására szeretnénk használni!

(A technikát bármilyen dolog, esemény információtartalmának kutatására használhatjuk, nem csak írott anyag megismerésére. Azonban, mivel könyvek olvasása segítségével sajátítjuk el, ésszerű erről a területről venni a példát.)

Kézbe vesszük a könyvet és öt perc alatt „összebarátkozunk“ vele (a Gyors tájékozódás lépése). Ezen rövid idő alatt ráhangolódhatunk és fellobbanhat  az érdeklődést: „Ez a könyv meg én nagyon jól fogunk tudni dolgozni együtt. Sok hasznos, érdekes dolgot fogok belőle megtapasztalni.“

A következő lépésben egy határozott programozással (a Bevitel és programozás lépése) a könyv teljes tartalmát „nagyon közel húzod magadhoz“ így rögzíthetőa kapcsolata könyvvel.

Ennek a kapcsolatnak a segítségével bármilyen adatot, bármikor, bárhol meg lehet találni a könyvből.

Az elme ennek a programozásnak köszönhetően mindent tud majd erről a könyvről. Ismeri a teljes tartalmát, sőt, a könyv a teljes szerkezetét is. Röviden, mindent.

Miután kialakult és rögzült a kapcsolatot az elme és a könyv teljes tartalma között, elkezdhetünk minimális mennyiségű adatot olvasni a könyvből. Mondjuk minden oldalról elolvasunk két, három szót. (Az Aktiválás lépése)

Miért mindössze két, három szót olvasol el oldalanként? Azért, mert ekkor az elméd információhiányos állapotban van.

Információhiányos állapotban pedig az elméd, a múltbéli tapasztalatokból igyekszik a hiányt kitölteni.

A könyv szempontjából mi az elmemúltbéli tapasztalata? Az, hogy egy programozással szinte „egybeolvasztottad“ az elme és a könyv teljes tartalmát. Így az elme a könyvről mindent tud, annak teljes információtartalma a rendelkezésére áll.

Csak néhány szót kell  elolvasni oldalanként,  az információhiányt pedig az elme kitölti a könyv teljes tartalmával.

A kérdés most már csak annyi: Melyik legyen az a néhány szó, amit ehhez az egészhez el kell olvasnom?

Itt következik az extraszenzorika!

Az intuitív extraszenz érzékeléssel választjuk ki azt a néhány szót, aminek a segítségével az elmevalóban ki tudja egészíteni az információhiányt a teljes tartalommal.

Tényleg csak ennyi az egész!

Egy hölgy a Mesteri Elme tanfolyam negyedik napján egy 250-300 oldalas regényt „olvasott“. Végzett vele 25 perc alatt.

Az olvasás után elmesélte, hogy olyan élménye volt, mintha a regényből készült filmben lenne benne, így teljesen átélte az egész cselekményt, minden hangulatával és tartalmával együtt.

Miközben végezte a feladatot, elkezdte figyelni, hogy miket „olvas el“ a könyvből. Azt figyelte meg, hogy egyetlen egy betűt sem olvas el, hanem a szavak közötti szóközöket „olvassa“, minden oldalról néhányat. Olyan helyeket olvasott el, ahol elvileg nincs semmi!

Este hazament és férjével – aki szintén olvasta ezt a regényt, csak napokon keresztül – beszélgettek a könyvről. A hölgy sokkal több mindenre emlékezett, mint a férje.

/Részlet a szerző hamarosan megjelenő könyvéből./