Dr. Földes László

A nehézfémek és a betegségek kapcsolata

 

Viszonylag új keletű az a tudásunk, mely szerint „a környezetünkben lévő nehézfémek a szervezetbe jutva betegségeket okoznak, illetve már meglévő betegségeket fenntartanak, vagy esetleg súlyosbítanak”.

A fenti állítást úgy kellene pontosítanunk, hogy bizonyos betegségek esetén nagyon gyakran található meg a szervezetben ugyanaz a nehézfém.

Valójában nem tudjuk, hogy mi a szerepe a nehézfémeknek a betegségek kiváltásában, sőt, azt sem, hogy egyáltalán van-e bármiféle szerepük. Mindenesetre az feltűnő, hogy adott betegség esetén nagyon gyakran ugyanaz a nehézfém mutatható ki a szervezetből.

Úgy gondolom, a nehézfémekről szerzett tapasztalataink sem kívánják meg, hogy revideáljuk azt az elképzelésünket, mely szerint a betegséget nem külső tényezők, hanem valamiféle belső, az érzelmi vagy tudati világban létrejött zavar okozza.

Ez esetben mi a célja a nehézfémek vizsgálatának a szervezetben, és mi az értelme annak, hogy megpróbáljuk őket kiűzni a szervezetből?

A betegségeket nem ezek a fémek okozzák, viszont ők azok, akik az érzelmi vagy tudati zavart a fizikai testi szinten megjelenítik. Teljesen egyértelmű, hogy nem véletlen, melyik nehézfém található meg a betegben. Ugyanis – mint mindennek – a nehézfémeknek is van egyfajta információtartalmuk, az a valami, amit a világ felé közölni akarnak.

Így, ha tudjuk melyik fémet találhatjuk meg a szervezetben, illetve ismerjük ezek érzelmi és tudati jelentését, úgy sokkal közelebb tudunk kerülni a betegség valódi okához.

A leggyakrabban található nehézfémek és jelentéseik (röviden, a teljesség igénye nélkül):

• Higany: olyan külső, vagy belső, valós vagy vélt ellenséges hatás elleni védekezés, mely a kontrollt, a belső erőt illetve a „hatalom” gyakorlását érinti.
• Kadmium: olyan külső, vagy belső, valós vagy vélt ellenséges hatás elleni védekezés, mely az ötleteket, az egyéni jellegzetességeket illetve az alkotást érinti.
• Nikkel: a mindennapi jól végzett rutin tevékenységen belül a függetlenség megőrzésének igénye, illetve ennek elvesztése
• Ólom: annak a látszatnak a minden erővel és energiával történő őrzése, mely azt mutatja mások felé, hogy az önkontroll és/vagy a mások felett gyakorolt kontroll tökéletesen működik. Az a törekvés, mely elterel minden ilyen irányú érdeklődést, így kendőzve el a külvilág felé a belső zavart.
• Tallium: visszavonulás a belső világba, visszahúzódás egy olyan környezetből, amely már nem tart igényt a végzett tevékenységre.

A nehézfémek laboratóriumi kimutatása nehézkes és sohasem pontos. Ugyanis leginkább a szövetekben rakódnak le és csak kis mennyiségük kering a vérben.

Legpontosabban az ún. radionikai eljárással mutathatók ki, amely nem az anyagot magát keresi, hanem csak a rá jellemző rezgéseket. Ebben az esetben a vizsgált minta általában hajminta.

Új cikkeinket keresse a legördülő menükben!

 

 

 

Hét tévhit meditációról

A meditáció a modern nyugati kultúra vezető irányzatává vált. Orvosok írják elő betegeiknek. Sokan végeznek meditációs gyakorlatokat cégvezetőktől kezdve, művészeken, tudósokon, diákokon, tanárokon keresztül a hadsereg személyzetéig, sőt még a politikusok is.

A mind növekvő meditáló népesség dacára a meditáció gyakorlásával kapcsolatban elterjedt félreértések akadályt jelentenek, és sokakat meggátolnak abban, hogy kipróbálják a meditálást.  Íme, a meditációval kapcsolatos 7 leggyakoribb tévhit, valamint ezek eloszlatása.

1. Tévhit: Meditálni nehéz.

 Igazság: Ez a tévhit abból az elképzelésből ered, hogy a meditáció kizárólag szentek és spiritualitásban jártas emberek részére fenntartott ezoterikus gyakorlat. Valójában ha egy jól képzett, tapasztalt tanártól kapunk útmutatást meditálni könnyű és élmény megtanulni. A technika olyan egyszerű is lehet, mint a légzésünkre való fókuszálás, vagy egy mantra csendes ismételgetése. Egyik ok, amiért nehéznek tűnhet a meditáció az, hogy túl erősen próbálunk koncentrálni, túl görcsösen akarunk eredményeket, vagy nem vagyunk biztosak benne, hogy jól csináljuk-e. Tapasztalataink szerint képzett tanártól elsajátítani a meditációt a legjobb módja annak, hogy a folyamat bizonyosan élvezetes legyen. Egy tanár segít megérteni mi az, amit tapasztalunk, segít túljutni a gyakori blokkokon és kialakítani a megfelelő napi gyakorlatot.

2. Tévhit: Le kell csendesíteni az elménket ahhoz, hogy sikeres meditációs gyakorlatot végezhessünk.

Igazság: A meditáció nem arról szól, hogy megállítsuk gondolatainkat, vagy, hogy megpróbáljuk kiüríteni az elménket – mindkét megközelítés csak stresszt és még zajosabb belső fecsegést eredményez. Nem tudjuk megállítani vagy kontrollálni a gondolatainkat, de eldönthetjük mekkora figyelmet szentelünk nekik. Bár nem erőltethetünk csendet az elménkre, a meditáción keresztül megtalálhatjuk azt a csendet, amely már eleve létezik a gondolatok közötti üres térben. Ez a gondolatok közötti űr a színtiszta tudatosság, a valódi csend, az igazi béke. Minden meditálás alkalmával vannak pillanatok, még ha csak mikro-másodpercek is, amikor az elme elmerül az űrben és megtapasztalja a tiszta tudatosság üdítő hatását. Rendszeres meditálás révén egyre több időt töltünk majd az elnyújtott csend és tudatosság állapotában.

3. Tévhit: Évek gyakorlata szükséges ahhoz, hogy a meditáció előnyeiben részesüljünk.

Igazság: a meditációnak azonnali, és hosszú távú haszna egyaránt van. Már az első alkalommal megtapasztalható a meditáció haszna és napi szinten végezve már az első néhány napban. Számos tudományos tanulmány nyújt bizonyítékot arra, hogy a meditációnak alapos hatása van az elme és a test fiziológiájára csupán néhány hét gyakorlás után. Például egy, a Harvard Egyetem és a Massachusetts Kórház által irányított tanulmány azt találta, hogy oly csekély, mint 8 hétnyi meditáció nem csak szorongásuk csökkenéséhez segítette hozzá az embereket, hanem nagyobb nyugalom megéléséhez is; még azon agyi területek növekedését is előidézte, melyek a memóriával, empátiával, önmagunk érzékelésével, és a stressz-szabályozással állnak kapcsolatban.

4. Tévhit: A meditáció menekülés a valóságtól.

Igazság: A meditáció valódi célja nem a kikapcsolás és elmenekülés mindentől, hanem a bekapcsolódás és a valódi énünkkel való kapcsolatteremtés – önmagunk örökkévaló részével. A meditációban az elme kavargó felszíne alá merülünk, az alá a felszín alá, amely a múlttal kapcsolatos ismétlődő gondolatokkal és a jövővel kapcsolatos aggodalmakkal van tele, oda ahol a tiszta tudatosság állandó pontja található. Ebben a megváltozott tudatállapotban elengedünk minden olyan történetet, amit magunknak meséltünk arról, hogy kik vagyunk, hogy mi korlátoz bennünket, hogy milyen hiányosságaink vannak, és megtapasztaljuk a valóságot, hogy a legrejtettebb énünk végtelen és korlátlan.

5. Tévhit: Nincs elég időm meditálni.

Igazság: Ha elhatározzuk, hogy a meditáció prioritást élvez, akkor el fogjuk végezni. Ha úgy érezzük, hogy az időbeosztásunk túlságosan telített, ne feledjük, hogy csupán néhány perc meditáció is több, mint a semmi. Az élet paradox módján, ha rendszeresen időt fordítunk a meditálásra, több időnk lesz. Amikor meditálunk lemerülünk és kiemelkedünk a tudatosság időtlen, tér nélküli birodalmába…. a tiszta tudatosság állapotába.

A meditáció alatt a nyugalmi éberség állapotában vagyunk, amely rendkívül frissíti a testet és szellemet. Azok az emberek, akik kitartanak a meditációs rituáléjuk mellet, azt veszik észre, hogy többet képesek teljesíteni miközben kevesebbet tesznek.

6. Tévhit: A meditációhoz spirituális vagy vallásos hitre van szükség.

Igazság: A meditáció egy gyakorlat, ami elvisz minket az elme zajos fecsegésén túl a csend és nyugalom világába. Nincs hozzá szükség különleges spirituális hitre, sok különféle vallású ember meditál anélkül, hogy bármilyen ellentmondásba kerülne aktuális vallásos hitével. Néhány meditálónak nincs is vallásos hite, vagy éppen ateista, vagy szkeptikus. Ők azért meditálnak, hogy megtapasztalják a belső csendet és a számos testi és szellemi előnyét a meditációs gyakorlatoknak – beleértve a vérnyomás csökkenést, a stressz csökkenését, és a pihentető alvást.

7. Tévhit: Természetfeletti tapasztalatimnak kellene lenni meditálás közben.

Igazság: Néhányan csalódottak, amikor nincsenek látomásaik, nem látnak színeket, nem lebegnek, nem hallják az angyalok kórusát, vagy a megvilágosodás egy villanását amikor meditálnak. Noha különféle csodálatos tapasztalatink lehetnek meditálás közben, mint például boldogság és egység érzése ezek nem céljai a gyakorlatnak. A meditáció valódi haszna mindaz, ami a nap többi órájában történik, amikor tesszük a dolgunkat a mindennapi életben. Amikor kilépünk a meditációs gyakorlatunkból, magunkkal viszünk egy kis nyugalmat és csendet, mellyel lehetővé tesszük önmagunk számára, hogy kreatívabbak, együttérzőbbek, összpontosultabbak, és szeretőbbek legyünk önmagunkkal és mindenki mással, akivel találkozunk.